Lehetne a második otthonod

Magas-Börzsöny kapujában, Szokolyán helyezkedik el az a barátságos Tóviki Vendégház, melynek kedves, szerető vendéglátását és különleges programjait a középiskolás osztályok kedvezményesen vehetik igénybe. Vezetőjével, a közvetlen és jóindulatú Tajthy Szilviával beszélgethettem a fogadó fennállásának nehéz, de mára már felívelőben lévő helyzetéről.

• Milyen programlehetőségekkel tud szolgálni ez a hely?

T.Sz.: Szarvasbőgés időszakban a párom ki szokta vinni a családokat, vagy akár a csoportokat szarvasbőgést hallgatni. Ilyenkor olykor 50-10 méteres körzetbe is be tudja hívni a szarvast, ami azért bárkinek egy nagyon hidegrázó, de kellemes, örök élmény lehet. Van egy kültéri fedett szaletlink is, ahol akár 300 fős rendezvényt is le tudunk bonyolítani. Eddig a legnagyobb egy 140 fős esküvő volt. Az esküvői pároknak szoktunk kedveskedni azzal, hogy fát ültetünk nekik, amihez egy táblába belegravíroztatjuk a nevüket és a dátumot, amikor egybekeltek. Bármikor amikor szeretnének, visszajöhetnek, hogy leszüreteljék fájuknak a gyümölcsét. Eddig ilyen alkalmakból egy barack, egy meggy, és egy körtefát ültettünk. Csapatépítő tréningeket is szervezünk. Ehhez tudunk ajánlani cégeket. Mi tulajdonképpen a helyszínt, a szállást és az étkezést biztosítjuk. Erdei tanösvény túrákat és kirándulásokat is lehet itt szervezni. Ez magába foglalja a barlanglátogatást, a madárköpetek és lábnyomok vizsgálatát, valamint a növényfelismerést is. Télen disznóvágást szoktunk még tartani. Ezt kíséri a pálinka kínálás és az ételkóstolás is. Kisebb állatsimogatóval is rendelkezünk abban az értelemben, hogy itt a háznál rengeteg állatunk van. Állataink szelídek, így még kézből is etethetőek és simogatni is lehet őket.

• Milyen szolgáltatásokkal próbálod vonzóbbá tenni ezt a helyet?

T.Sz.: A vendégeink számára bármikor ingyen rendelkezésükre bocsájtjuk az itt lévő kerékpárokat, amikkel az erdei biciklitúra utakat megjárhatják. Most már van biliárdasztalunk, darts táblánk és rexasztalunk is, amiket nagyon kedvelnek a vendégek. Kint az udvaron van egy nagy játszótér a gyerekeknek, a társalgószoba pedig rendelkezik televízióval és társasjátékokkal. Van egy 5.1-es hangszórónk és zenegépünk, amelyek sokszor segítik elő a jó szórakozást. A WiFi is fogható ezért netre is fel lehet csatlakozni.  Mindemellett tűzrakó hellyel is rendelkezünk, ami ideális a sütögetésekhez.

• Hogyan jött az elhatározás, hogy ezt a hivatást válaszd?

Tajthy Szilvia: Valójában én egy mezőgazdasági szakközépiskolában dolgoztam tanárként, a párom pedig a soproni iskolában végzett erdészként. Mindig is az volt az életcélja, hogy erdész legyen, így én, ha titokban is, de mindig nézegettem neki az álláshirdetéseket. Így találtam rá erre a lehetőségre is, ahová jelentkezésünket követően a férjemet, mint kerületvezető erdészt, engem pedig, mint gondnokot vett fel az Ipoly Erdő Zrt. Királyréti Erdészete.

• Korábban, milyen funkciót töltött be ez az épület?

T.Sz.: Ez nagyon-nagyon régen csak egy erdészház volt és az erdész élt itt a családjával. Pont most voltak itt a nyári időszakban, hogy a 80. évét betöltött erdész úr megünnepelje születésnapját. Nagyon kellemes érzés volt az, hogy újra itt lehettek. Miután ők elmentek azután lett átépítve. Szobákat, emeletet építettek, azóta működik vendégházként.

• Mit tapasztalsz, jó megélhetést biztosít egy ilyen állás?

T.Sz.: Idén (2014) május elsején mondták azt, hogy vagy bezárjuk a vadászházat, vagy mint itt lakó gondnokok kibérelhetjük, és teljes vállalkozásként folytathatjuk itt a munkánkat. Ezzel sajnos csak annyi a probléma, hogy elég sok a bérleti díj, és a nyári időszakban úgy érzem az emberek legtöbb esetben vízpart mellé szeretnek menni. Körülbelül 120-130 főnek kell lennie egy hónapban, amikor mi nullára jövünk ki, amikor még azt mondom, hogy nem kerestem egy fillért sem. Előfordult már az is, hogy nyáron csak 10 vendég volt. Viszont most, hogy elkezdtem felfuttatni a helyet, azóta a nyaraink is jobbak voltak. Most már saját honlappal rendelkezik a vendégház, különböző helyeken is hirdetem és e-mailen is aktívan küldözgetem a kedvezményes kínálatokat.

• Mi az, ami ösztönöz abban, hogy vezesd ezt a vendégházat?

T.Sz.: A legnagyobb ösztönző erő az sajnos az, hogy a Piliscsabai házamat, bár nem az én hibámból, de elvesztettem. Sok más embertársamhoz hasonlóan beleestem abba, hogy hitelt vettem fel egy másik ember részére, aki családtag. Ezt a hitelt nem fizette, így a nevemre került egy 20 millió forintos tartozás. Az a ház havonta ki volt adva egyetemistáknak. Tökéletes kis bevételem volt abból, valamint azzal a lakással a gyerekeim jövőjét is tudtam volna biztosítani, emellett ha a jelenlegi munkánkkal történne bármi, oda-vissza tudtunk volna menni. Most viszont csak annyit tudok felmutatni, hogy 20 millió mínusz van a nevemen.

• Ezt rendkívül nehéz lehetett feldolgozni…

T.Sz.: Ezt szörnyű… pszichésen is nagyon nehéz volt elfogadni. Azt, hogy a házamat és a havi bevételemet is elvesztettem és azt, hogy ez oknál fogva még a gyerekeim jövőjét is veszélyeztettem. Úgyhogy a legfontosabb ösztökélés az ez, hogy itt kell, hogy maradjunk és igen is itt helyt kell állni és minél több vendéget kell hozni.

• Mesélnél nekem kicsit a környék látványosságairól?

T.Sz.: Ott van például a Királyréti kisvasút. Kismarostól egészen Királyrétig. Onnan szoktunk erdész kíséretében erdei tanösvény túrákat szervezni gyermek, ovis, iskolás csoportoknak vagy akár felnőtteknek. Természetesen Kisinócról indulnak turista útvonalak, azokat mindenkinek ajánljuk. A Nagy-Hideg-hegy az egyik legnagyobb látványosság még, amit esetleg érdemes megmászni. Azon kívül pedig a Dunakanyar sincsen innen messze, ahonnét a visegrádi vár is meglátogatható komppal. Törökmezőn nyílt most egy kalandpark, ami tőlünk hét kilométerre van. Ott vannak gyermek, ifjúsági és felnőtteknek ajánlott pályaszakaszok, valamint lovas programok is vannak a közelben.

• Mik azok, amiket még mindenképpen terveztek ide?

T.Sz.: Szeretnék előbb-utóbb fürdődézsákat, de ahhoz már egy kis bevételnek is kellene lennie. Olyan lenne, mint egy jakuzzi, de még is egy kicsit szebb és jobb, aminek a kellemesen meleg vízében, akár télen a havas tájnál fürödhetnének a vendégek. A medencét is fontolóra vettem, de az egy jóval hosszadalmasabb kivitelezést igényel. Addig is amíg az nincs ,legalább egy kis felfújható medencét tervezek nyárra a gyerekek részére. Minigolf pályát és lengőtekét is. Valamint egy valódi állatsimogatót, ahol szabadon lehetnének a szelíd állatok, és a vendégek is bejárhatnának hozzájuk. Tehát egyfajta falusi turizmust szeretnék létrehozni.

• Ha jól informálódtam, akkor tervben van a közeli kiszáradt tó feltöltése?

T.Sz.: Igen. Az Ipoly Erdő Zrt. visszaállítja a 150 éve kiszáradt tavat az eredeti állapotába, emiatt is Szarvas tó helyrajzilag ennek a területnek a neve. Elvben szeretnék, hogy 2-3 évig ne kerüljön bele hal, de úgy vannak vele, hogy a helyiek előbb-utóbb ezt úgy is megtennék. Fürdési lehetőségként nem fog szolgálni, de ebbe szeretnénk majd egy kis csónakot, amivel ha mást nem, akkor a tó közepéig be lehessen menni, hogy ott lefotózhassák egymást az emberek. Valamint számítok arra is, hogy nagyobb szárazságban esetleg a vaddisznók, szarvasok és őzek kijárnak majd inni, pancsolni, ami szintén vendégváróvá válhat.

•  Melyik az a legemlékezetesebb pillanatod, történeted az eddig itt eltöltött idődből, amelyről másoknak is szívesen mesélsz?

T.Sz.: Idén szeptemberben a Turizmus Világnapján (szeptember 27.) gyűltek itt össze idős emberek, akik az 50 éves osztálytalálkozójukat ünnepelték. Az Ipoly Erdő Zrt. csatlakozva a Turizmus Világnapjához kérte a vendégházakat, hogy valamilyen apróbb figyelmességgel kedveskedjünk a vendégeknek. Arra gondoltam, hogy számukra is ültethetnénk egy emlékfát, valamint kémcsőbe 2 méter mély gödörből talajszelvényeket állítottam össze,  majd a közelben lévő forrásvízből töltöttük meg poharaikat, melyekkel koccinthattak. A pillanatról közös fotó is készült. Ez lett a föld, a víz és a levegő együttese. Úgy véltem ez tökéletesen jelképezi a Turizmus Világnapját, amikor az emberek kimennek a szabadba, próbálják egy kicsit önmagukat is regenerálni, találkoznak a Föld legfontosabb elemeivel, és remélhetőleg még az óvására is kellő figyelmet fordítanak. Rendkívül megindító volt számomra látni, ahogyan a már 70 éves idős emberek jórészt egyszerre könnyeztek a meghatódottságtól és másnap úgy köszöntek el a fájuktól, mert tudták, hogy valószínűleg azt sosem fogják már látni miután sokan messze-messze laknak innét. De unokáiknak majd elmondhatják ezt a történetet, akik eljöhetnek megnézni azt a szelídgesztenyefát, amit számukra ültettünk. Ezzel az ötletemmel később a budapesti és környéki vendégházaknál első helyezést értem el, amelyre nagyon büszke vagyok és, amelyhez nagyon jó emlékek fűznek.

• Még azt azért megkérdezem, hogy mit gondolsz, lehet-e valaha azt mondani egy ilyen helyre, hogy „készen van” vagy mindez örökös változtatásokat igényel?

T.Sz.: Azt gondolom, hogy, mint egy kertes háznál itt is folyamatos a tennivaló. Csupán ez pluszban még több fejlesztést igényel annak érdekében, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Tehát a folyamatos változtatás az állandó.