Diákbabona – Bármikor bejöhet!

“Ababona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható.” – írta Krúdy Gyula a népi babonákról Álmoskönyvében. Amennyiben van népi babona, úgy van diákbabona is.

Szinte minden diák babonás valamennyire és majdnem az összes sulinak van saját hagyománya, hogy a tanulók milyen mágikus tárgyat használnak, simogatnak, kerülgetnek, ölelgetnek, vagy épp köpködnek azért, hogy jobb jegyet kapjanak, vagy csak egyszerűen ne bukjanak meg aznap semmiből.

Középsulis korom óta van két szerencsekövem. Ezeket hordtam magammal mindenhová és vettem elő a legtöbb dolgozatnál, felelésnél, vagy csak szorongattam őket a kezemben, ha izgultam.

Senki nem foghatta meg, csak én. Így is ment ez évekig, míg kedves Zsombor barátom egyszer csak hátra nem fordult órán, szemei után kezét is az asztalom kövekkel borított részére irányította és hirtelen a drágaságaimra suhant jobb keze, majd marka elnyelte őket! Ez mi? – kérdezte. A mécsesem egyből darabokra tört,  krokodilkönnyekkel sirattam a szerencsém, mely elúszott, sose lesz többet, mert megfogta valaki és összemocskolta a kövecskéim. Óra végére kifundáltam a megoldást: tiszta víz alatt megmostam, így eltűnt róla az idegen kéznyom és élhettem tovább szerencsés életem. Azóta is a pénztárcámban vannak, és ha épp szükség van rájuk, újra a markomba költöznek egy időre. Megnyugtató érzés, hogy velem vannak, könnyebben veszem  az elém gördülő akadályokat.

Kifaggattam pár embert babonáikról még a középsuli időszakából.  Szinte mindenkinek volt valami a tarsolyában:

Enikő (24) Nekem volt egy szerencse tollam, amivel évekig írtam a dolgozataim. Ha jól emlékszem Pax toll volt, zöld. Mindig vettem bele tollbetétet.

József(25) Én megdörzsöltem minden iskolába menet, egy szerencsepatkót, az egyik garázs oldalán, ami kiderült évekkel később, hogy az egyik haveromék garázsajtója, és egy öreg néni éveken át kukkolt, hogy az a srác ,mit csinálhat reggelente a garázsnál.

Zsuzsa (31) Iskolai babonám, háááát, hogy nem mentem suliba, ha tudtam, hogy írunk vagy felelünk valamiből.

Zsófi (25)  Babona az, hogy minden dolgozat előtt imádkoztam? Vagy megígértem, hogy ha most az egyszer jól sikerül, mindig tanulni fogok.

Zsófi (23) Én két medált kaptam a páromtól. Az egyik már hamarabb megvolt, a másikat érettségire kaptam. Azóta is mindig a pénztárcámban vannak.

Eszter (21) Nálunk volt egy csaj, aki ha doga volt, akkor csak a fél lábára vett zoknit. Valamilyen fengshui-s dolog miatt, mert a zokni nem engedi a föld energiáit az agyába. Ilyesmi volt a magyarázat.

Kitti (24) Csak annyi jutott eszembe, hogy könyvet a párna alá, aztán uccu neki. Meg valakinek volt dolgozatírós gyűrűje, arra emlékszem.

Anna (29) Versenyek előtt mindig a Beverly hills-i zsaruk zenéjét dúdoltam magamban, hogy jobban menjen a futás.

Végül egy ismert idézet,  egy közös “ismerősünktől” , Radnóti Miklóstól, aki szintén babonás volt. Minden reggel rálépett ugyanarra a kőre, hogy megússza a felelést

“S az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én”

Radnóti Miklós (1909-1944)

Bárhonnan is nézzük, ezek az apróságok, melyek másnak értelmetlenek vagy érthetetlenek, gyakran kihúznak minket a csávából, átsegítenek a nehéz dolgokon, erőt, vagy bátorságot adnak a megmérettetések előtt. Persze be is vághatjuk a tananyagot A-Z-ig. De izgalmas az úgy?

Neked van hasonló élményed? A ti sulitoknak van valamilyen hagyományokat őrző babonája? Oszd meg velünk Te is!

Foto: taltree.org, m.cdn.blog.hu, blurryphotos.org, jethroinvadesvienna.files.wordpress.com